Xiu lelépett, én pedig leraktam a gitáromat a helyére és elnyúltam az ágyon. Hasra fordulva, arcom a párnámba temetve szenderültem álomra.
Másnap reggel kómás fejjel keltem ki az ágyból, gyors zuhany után felvettem az uniformist és elindultam reggelizni az étkezőbe. A szokásos zöldség reggelimmel a tálcámon ültem le a megszokott asztalomhoz. Minden úgy telt ahogy eddig az összes évben Xiu leült mellém és fecsegett, de ez a nap most más volt. Éreztem a csontjaimban hogy ez az év nem az enyém lesz. Be is bizonyosodott mikor Junhyung lépett be az étkezőbe maga mögött a kutyáival, felém nézett én pedig csúnyán néztem rá vissza.
-Figyelsz rám?-kérdezte Xiu miközben meglökte a karomat.
-He?-fordultam felé, semmit nem hallottam abból amit mondott, mert teljesen a saját gondolataimba merültem el.
-Te ismered Junhyung-ot?-kérdezte megint-Oltári dögös és még állítólag jó fej is!-lelkesedett.
-Ja.-vontam vállat-Mert?
-Mert ha jól látom ide ül...-csillogtak a szemei, a büfé felé nézve kitágult pupillákkal meglepetten láttam, hogy tényleg ide tart, legalább is remélem, hogy nem.
-Jó reggelt a hölgyeknek.-köszönt nyájasan Hyunseung, mikor ledobta magát az asztalunkhoz az összes többi nyomival együtt.
-Mi kéne?-dőltem hátra és karba font kezekkel, összevont szemöldökkel hunyorogtam rájuk.
-Áh, csak gondoltuk meglátogatunk, úgy is régen ültél velünk.-vigyorgott Yoseob.
-Maga volt a megtestesült Kánaán, hogy nélkületek élhettem...-fintorogtam.
-Ki ez a csinibaba veled?-fordult Junhyung, Xiu felé aki fülig vörösödött.
-A kutyám...-vontam vállat, mire a lány olyan csúnyán nézett rám azt hittem megöl, én pedig elfojtottam egy mosolyt.
-S mi a neve a kutyának?-kuncogott Dongwoon.
-Hachiko...-vigyorogtam a lányra, aki még haragudni is elfelejtett annyira meglepődött hogy vigyorgok.
-Nem vagyok Hachiko!-akadt ki mikor elért az agyához-Meng Xiu a nevem!-nézett a fiúkra majd leesett neki, hogy éppen fiúkkal társalog.
Hyung egy fél mosolyra húzta a száját és enni kezdett, mindegyik fiú terrorizálni kezdett, hogy mi van velem, mit keresek még mindig itt stb.
-Nagyon édes lány vagy te...-nevetett Gikwang Xiu-ra, aki ismételten belepirult a zoknijába.
-Csak azért mond ilyeneket hogy megfektessen...-mondtam unottan miközben a villámon lévő sárgarépa karikát tanulmányoztam.
-Ez nem igaz!-akadt ki Kwang.
-Cáfold...-kaptam be, majd rávillantak a szemeim, mire nagyot nyelt-Amúgy is... Mit kerestek ti itt?-dőltem hátra az evés végeztével-Ha jól emlékszem, ti már debütáltatok...
-Jól emlékszel.-mosolygott rám kedvesen Doojoon, ő mindig mindenkihez kedves-Visszahívtak minket, hogy tanítsuk és mentoráljuk a következő generációkat, vagyis titeket.-mutatott rám.
-Én jól el vagyok mentorok nélkül is.-vontam vállat-Solo karrierben nem kell mentor, elég a legjobbnak lenni és elérni, hogy egy cég foglalkoztasson.
-Viszont közel sem biztos hogy solista leszel.-bökte oda fél vállról Hyung-Túlságosan makacs vagy, én központú és rideg, ahhoz hogy egyedül megtartsd magadnak a közönséget.
-Akkor te is ezért kerültél bandába.-fintorogtam rá.
-Is... Meg mert én képes vagyok másokkal együtt dolgozni, amit kétlek hogy neked menne...
-Fulladj meg...-köptem felé és felpattanva elmentem onnan-Idióta segg fej...-morogtam az orrom alatt míg visszarohantam a cuccaimért, s a terembe menve beültem a helyemre. Szinte minden órát felvettem, rap, tánc, ének, vokalista... Még hangszeren való tanulást is vállaltam, hogy a legjobb lehessek, a többi tantárgy már más tészta, azok közül van amire be sem járok.
~Hogy mert ilyet mondani az a nyomoronc gyökér?!-gondoltam magamban és legszívesebben kirúgtam volna az ablakon a padokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése