4. Fejezet ~ Nara

Xiu lelépett, én pedig leraktam a gitáromat a helyére és elnyúltam az ágyon. Hasra fordulva, arcom a párnámba temetve szenderültem álomra.

Másnap reggel kómás fejjel keltem ki az ágyból, gyors zuhany után felvettem az uniformist és elindultam reggelizni az étkezőbe. A szokásos zöldség reggelimmel a tálcámon ültem le a megszokott asztalomhoz. Minden úgy telt ahogy eddig az összes évben Xiu leült mellém és fecsegett, de ez a nap most más volt. Éreztem a csontjaimban hogy ez az év nem az enyém lesz. Be is bizonyosodott mikor Junhyung lépett be az étkezőbe maga mögött a kutyáival, felém nézett én pedig csúnyán néztem rá vissza.
-Figyelsz rám?-kérdezte Xiu miközben meglökte a karomat.
-He?-fordultam felé, semmit nem hallottam abból amit mondott, mert teljesen a saját gondolataimba merültem el.
-Te ismered Junhyung-ot?-kérdezte megint-Oltári dögös és még állítólag jó fej is!-lelkesedett.
-Ja.-vontam vállat-Mert?
-Mert ha jól látom ide ül...-csillogtak a szemei, a büfé felé nézve kitágult pupillákkal meglepetten láttam, hogy tényleg ide tart, legalább is remélem, hogy nem.
-Jó reggelt a hölgyeknek.-köszönt nyájasan Hyunseung, mikor ledobta magát az asztalunkhoz az összes többi nyomival együtt.
-Mi kéne?-dőltem hátra és karba font kezekkel, összevont szemöldökkel hunyorogtam rájuk.
-Áh, csak gondoltuk meglátogatunk, úgy is régen ültél velünk.-vigyorgott Yoseob.
-Maga volt a megtestesült Kánaán, hogy nélkületek élhettem...-fintorogtam.
-Ki ez a csinibaba veled?-fordult Junhyung, Xiu felé aki fülig vörösödött.
-A kutyám...-vontam vállat, mire a lány olyan csúnyán nézett rám azt hittem megöl, én pedig elfojtottam egy mosolyt.
-S mi a neve a kutyának?-kuncogott Dongwoon.
-Hachiko...-vigyorogtam a lányra, aki még haragudni is elfelejtett annyira meglepődött hogy vigyorgok.
-Nem vagyok Hachiko!-akadt ki mikor elért az agyához-Meng Xiu a nevem!-nézett a fiúkra majd leesett neki, hogy éppen fiúkkal társalog.
Hyung egy fél mosolyra húzta a száját és enni kezdett, mindegyik fiú terrorizálni kezdett, hogy mi van velem, mit keresek még mindig itt stb.

-Nagyon édes lány vagy te...-nevetett Gikwang Xiu-ra, aki ismételten belepirult a zoknijába.
-Csak azért mond ilyeneket hogy megfektessen...-mondtam unottan miközben a villámon lévő sárgarépa karikát tanulmányoztam.
-Ez nem igaz!-akadt ki Kwang.
-Cáfold...-kaptam be, majd rávillantak a szemeim, mire nagyot nyelt-Amúgy is... Mit kerestek ti itt?-dőltem hátra az evés végeztével-Ha jól emlékszem, ti már debütáltatok...
-Jól emlékszel.-mosolygott rám kedvesen Doojoon, ő mindig mindenkihez kedves-Visszahívtak minket, hogy tanítsuk és mentoráljuk a következő generációkat, vagyis titeket.-mutatott rám.
-Én jól el vagyok mentorok nélkül is.-vontam vállat-Solo karrierben nem kell mentor, elég a legjobbnak lenni és elérni, hogy egy cég foglalkoztasson.
-Viszont közel sem biztos hogy solista leszel.-bökte oda fél vállról Hyung-Túlságosan makacs vagy, én központú és rideg, ahhoz hogy egyedül megtartsd magadnak a közönséget.
-Akkor te is ezért kerültél bandába.-fintorogtam rá.
-Is... Meg mert én képes vagyok másokkal együtt dolgozni, amit kétlek hogy neked menne...
-Fulladj meg...-köptem felé és felpattanva elmentem onnan-Idióta segg fej...-morogtam az orrom alatt míg visszarohantam a cuccaimért, s a terembe menve beültem a helyemre. Szinte minden órát felvettem, rap, tánc, ének, vokalista... Még hangszeren való tanulást is vállaltam, hogy a legjobb lehessek, a többi tantárgy már más tészta, azok közül van amire be sem járok.
~Hogy mert ilyet mondani az a nyomoronc gyökér?!-gondoltam magamban és legszívesebben kirúgtam volna az ablakon a padokat.

3. fejezet Xiu~

Hála a reggeli ébresztésnek, sikerült elaludnom. Meg is tapsolhatnám magam. Üres fejjel bámulom a plafont felettem és minden egyes repedést és koszfoltot szemügyre veszek, csakhogy ne kelljen kikelnem az ágyból. Végül csak felülök valahogy az ágyban és a bőröndömhöz lépek. Már nincs időm lezuhanyozni, úgyhogy abban a ruhában maradok, amiben jöttem, de mellé még kiveszek egy kockás inget és már kívül is vagyok a szobám ajtaján, gyorsan bezárom és szinte repülök a tornateremig, ahol tartották az évnyitót. Ha jól számolom, egy átlagos gyereknek ez lehet a tizenkettedik évnyitója, amit persze én sikeresen átaludtam. Az óriási tömegen keresztül vergődve találtam meg Nara-t és egészen a kajáldáig zaklattam. Tudtam, hogy nem nagyon fog válaszolni, de addig próbálkozom, míg meg nem repesztem csak egy kicsit is a falat, amit maga köré húzott. Ahogy elkalandoztak a gondolataim, nem is észleltem a körülöttem lévő dolgokat csak már arra eszméltem fel, hogy egy srác lelöki előlem a tálcámat. Felnézni sincs időm, nemhogy megszólalni mikor Nara felpattant mellőlem. Hirtelen kicsavarta a nagyarcú karját én pedig csak pillázni voltam képes, sosem történt még ilyen, hogy Nara megvédjen. Egy újabb adag ennivalóval léptünk ki a menza ajtaján mire feleszméltem, hol is vagyok. Mostanában elég kevésbé tudok koncentrálni, mondjuk az is közrejátszik a dolgokban, hogy négy óra alvás nem elég, amikor kilenchez vagyok szokva.
***
Nagyot néztem, mikor Nara a saját szobájába tessékelt be. Elfelejtette, hogy ki vagyok vagy mi vagyok? Le sem tagadhatná, hogy ez az ő szobája. A berendezés ugyanaz mint az enyémben, de ő már teljesen belakta - vagy haza sem pakolt -, de azt elmondhatom, hogy egy szolid forgószél megtalálta a szobát. Talán a földön és az ágyon van még hely, de azon is rajta van egy gitár. Nara le is vetődik mellé törökülésben, én pedig jobb híján levetődök a földre hátamat a szekrénynek vetve és enni kezdek; eközben Nara lassan pengetni kezd. Régebben is hallottam, ahogy gitározik, sokszor arra is aludtam el, de élőben jobb. Gyorsabban magamba  tömöm a szendvicset.
- Khm... - meg sem hall, annyira beleéli magát a zenébe. - Khm! - hanyagul rám emeli tekintetét, én meg gyorsan elhadarom, amit akarok. - Köszönöm az előbbit. - kezembe veszem a tálcát és úgy állok fel a földről.
- Nincs mit. - amint ez elhagyja ajkait újra a gitárnak szenteli a figyelmét rám sem hederítve így gyorsan kislisszolok az ajtón. Saját ajtóm elé lépek, előkeresem a kulcsaim és belépek a szobába. A tálcát lerakom az asztalra, a szemetet a kukába és neki esek végre kipakolni a bőröndöm.
***
Mire végzek minden a helyén: a laptopom az asztalon, mellette a hangfalakból a kedvenc zeném szól, a ruhák a szekrényben, a fürdőszobában bent vannak a cuccaim és én is ott vagyok, ahol kell lennem. Az ágyamban. Már jócskán besötétedett mire végeztem. Hatalmasat ásítok, miközben a telefonon beszélek Guk-kal mikor valaki dörömbölni kezd az ajtón. Elköszönök beszélgető társamtól és kimászok az ágyból, az ajtót résnyire nyitom ahol két agyon-cukormáz lány áll előttem és valószínű hogy egy évvel lehetnek fiatalabbak mint én. Láttam őket a bejelentkezésnél.
- Szia. - köszönnek mosollyal az arcukon de érdekes fény csillogott a szemükben.
- Hali. - köszönök vissza, majd pár másodperc csend áll be, így rákérdezek.
- Mit szeretnétek? - erre egymás felé fordulva kuncognak egy sort, majd a bal oldali túl nagy önbizalommal fordul felém és kiböki a kérdését.
- Mi van közted és YongGuk oppa között?! - ezt a kérdést olyan számonkérően teszi fel, hogy csak na, ezért is válaszolok úgy, ahogy. Fáradt vagyok én már ehhez.
- Mi közötök hozzá?! Lehettek vagy 18-19 évesek. Mit akartok egy 26 éves pasitól? - megemelem egyik szemöldököm, mire megszeppenve pislognak rám mindketten, de ez nem sokáig tart. Az előző lány helyett most a másik szólal meg, kb ugyanolyan magabiztossággal.
- Mit kerestél reggel a kocsijában? És miért kísért be a koliig? - kezd elegem lenni belőlük. Nagyon.
- Nem szoktam és nem is szeretem magam ismételni de; mi a franc közötök van hozzá?! - háromra rájuk csukom az ajtót. 1!
- Nem szeretjük... - 2! - hogy egy ilyen kínai lotyó legyeskedik a mi oppánk körül! - 3!
Már egyáltalán nem érzem magam fáradtnak, sőt. Lecsukom a laptop tetejét így szinte azonnal leáll a zene is. Nyakamba teszem a fejhallgatóm és leülök az ágyra. Sajnos meg kell várnom, hogy ez a két kis....., szóval eltűnjenek az ajtóm elől és le is tudok menni a táncterembe levezetni a feszültséget. Amúgy is el akartam próbálni az új mozdulatokat, amiket kitaláltam, tükör előtt.